Română
English
Magyar
Védett övezetek és in situ megőrzött helyszínek
A kutatást végző szakemberek véleménye szerinti legjelentősebb felfedezések, amelyek az in situ (az eredeti / feltárási helyszínen való) megőrzés feltételeit teljesítik a következőek:
- Tăul Găuri római kori temetkezési hely;
- a Dealul Carpeni-i római lakóhely (egyben temetkezési és szakrális helyszín);
- a Hollókő környékén (a Kirnyik délkeleti oldalán) található ókori bányászati kitermelőhelyek;
- a Păru-Carpeni-i római kori (vízkerekes) hidraulikus rendszer;
- számos, Verespatak történeti központjában található régészeti maradvány, beleértve a Katalin-tárnát (ahol római kori fából készült vízelvezető rendszert tártak fel, ugyaninnen származik a XIX. században felfedezett viasztáblák egy része is) és a Văidoaia környékén található ókori felszíni kitermelés feltárt részletei.
Az Alburnus Maior Nemzeti Kutatási Programnak köszönhetően – amit a törvényes előírásoknak megfelelően az RMGC finanszírozott –, a verespataki régészeti örökség sokkal ismerttebb és behatárolhatóbb lett.
Bár a felszíni régészeti maradványokat jelentősen átalakították, rongálták a történelmi bányászati kitermelésekhez kapcsolódó kiegészítő munkálatok – tárnák, meddőhányók, ércfeldolgozó berendezések stompok (verők), valamint az ezekhez kapcsolódó ipari infrastruktúra (tavak, utak, csatornák) építése, továbbá az a tény, hogy Verespatak völgyét több mint 700 éve folyamatosan lakják, a 2004-ben felújított műemlékjegyzékre mégis felkerült négy új, a körzetben feltárt helyszín:
- az Alburnus Maior-i római kori leletek, Carpeni körzet;
- római kori temetkezési hely, Tăul Găuri körzet;
- a Katalin-tárna, a falu védett történeti központjában;
- a kirnyiki római kori tárnák, a Hollókő kiemelt helyszínnel.
Az utóbbi hat évben folytatott felszíni megelőző régészeti feltárásoknak köszönhetően jól körülhatárolhatóak azok a helyek, ahol az ókori leletek megmaradtak, pontosan megjelölve a régészeti értékekkel bíró körzeteket.
Összegezve: a mai napig feltárt régészeti leletek nem rendelkeznek látványos tulajdonságokkal, ám ezek illeszkedési módja a természetes környezethez számos olyan elemet szolgáltat, amelynek alapján kikövetkeztethető az ókori telep általános képe: a lejtőkön vagy a völgyek fele nyitott fennsíkokon található temetkezési helyek, lakóhelyek és a magasabban elhelyezett szakrális helyszínek, melyek valószínűleg a bányával és az elsődleges feldolgozó helyszínekkel álltak kapcsolatban. Megjegyzendő, hogy ebben az értelmezésben mégiscsak beazonosíthatók a kultúrtájra jellemző elemek, melyek a régészeti örökségből eredeztethetőek. Ezek a következők:
- a Tăul Găuri környéken jó állapotban megőrzött síremlék található;
- a Dealului Carpeni környékén habarccsal összeillesztett, fűtőberendezéssel ellátott, kőből készült középületeket, egy temetkezési helyet és nagy valószínűséggel szakrális helyet tártak fel, melyek összefüggően konzervált régészeti együttes részét képezik;
- a történeti településközpontban találhatók azon tárnák többsége, ahol a XVIII-XIX. század folyamán felfedezték a híres viasztáblákat (ezek legismertebbike a Katalin-tárna). Itt találták meg a viasztáblák többségét, és itt fedezték fel a fából készült vízelvezető rendszerrel rendelkező ókori kitermelési módszert, ami valószínűleg egy másik vízmeghajtású rendszert is működtethetett. Ugyanitt található a Văidoaia-hegy is, ahol az újkori felszíni kitermelés nyomai láthatóak.
45 millió USD-t fektetünk be, hogy napvilágra hozzuk a történelmet
Régészet, védett övezetek
_0.jpg "Carpeni - védett övezet - római épület")
_0.jpg "Cătălina Monuleşti római járat - műemlék (2)")
_0.jpg "Paru Careni – római hidraulikus rendszer")
_0.jpg "Paru Careni – római hidraulikus rendszer")
Monográfiasorozat
