Română
English
Magyar
A felszín alatti kutatások
A feltárásokat 1999-tól 2007-ig a Toulouse-i Le Mirail Egyetem (Franciaország) szakképzett csoportja végezte dr. Beatrice Cauuet irányításával. Ezen kutatások célja az ilyen jellegű régészeti maradványok részletes elemzése, régészeti lelőhelyek, többek között régi, ókori (de nem csak) bányajáratok tanulmányozása. Mindmáig a következő körzeteket tanulmányozták:
- a Cetatét (2000-2002);
- a Kirnyiket (1999-2003), háromdimenziós részletes topográfiai felmérésekkel 1:1-es léptékű modell elkészítéséhez, interdiszciplináris tanulmányok (2004-2006);
- a Zsig–Văidoaia hegység (2003-2004);
- a Cătălina-Monuleşti- tárnát, ahol a régészeti kutatás elsősorban a közönség számára való hozzáférést célozta (2002-2005);
- a Czárinát és az Orlát, ahol előzetes kutatások és felmérések folytak (2004-2006).
A Verespatakon folytatott nyolcéves régészeti kampány során – 1999-2006 között az évenkénti megbízások átlagosan 2-4 hónapig tartottak –, több mint 70 km felszín alatti tárnát térképeztek fel (az eddig összesen feltárt kb. 140 km-ből).
A nyolc évig tartó régészeti kutatások legfontosabb eredményei:
- Verespatak régészeti feltárási területén belül kb. 7 kilométernyi ókori tárnát azonosítottak, melyek nem összefüggő rendszerek, hanem elszórtan helyezkednek el a teljes érclelőhely körzetében
- a verespataki bányaterv körzetén belüli védett övezetekben (Katalin-tárna, Hollókő és Păru Carpeni) a francia régészek saját kutatásaik alapján leszögezték, hogy sikerült azonosítaniuk a környéken használt bányászati technológiák nagyrészét, beleértve azokat a körzeteket is, amelyeket a bányászati terv majdan megsemmisít
- a Várhegy (Cetate) gyomrában és a Kirnyikben folytatott bányarégészeti tanulmányok igazolták, hogy az ókori bányászati munkálatok nyomai mára már megrongálódtak, illetve jelentősen módosultak/átalakultak az azt követő korokban (főként a XVIII. századtól 2006-ig) folytatott munkálatok következtében
- a felszín alatti környezetre gyakorolt emberi beavatkozások, a bányászati kitermelés folytatása, valamint a természeti hatások (földcsuszamlások, áradások, sárfolyások, beomlások) következtében az ókori bányászati munkálatok leletei ma már alig konzerválhatóak
- szükséges a kutatási és az állagmegóvási munkálatok folytatása a Păru-Carpeni (itt egy római kori vízelvezető rendszert fedeztek fel) és a Katalin-tárna (Cătălina-Monuleşti-tárnák) körzeteiben.
A római korból származó 7 kilométernyi tárna nem egységes, hanem az összes hegységben végzett feltárási és feltérképezési munka eredménye, ezek hűen ábrázolják a hasonló jellegű, már azonosított és feltérképezett kitermelések közti azonosságot.
A fentieket és a kutatást végző csapat következtetését tekintetbe véve, nyilvánvaló,hogy a régi tárnák többségét újra feltárták és részben újra ki is termelték az elmúlt századok folyamán az ott dolgozó bányászok. Emiatt a római korból származó tárnák többsége megongálódott, amit súlyosbított a XVII. századtól alkalmazott robbantási technikák elterjedése. Egyébként a XII. század jelenti a fordulópontot, az európai bányákban használt robbantószerek alkalmazását tekintve. Összegezve: az ókori bányászati munkálatok helyreállításának általános terve kizárólag a megmaradt ókori fal-, mennyezet- vagy alapmaradványok figyelembevételével készíthető el. Az újkori bányászok a végsőkig kihasználták a régi tárnákat, saját meddő raktározására szolgáló helyekként, így ezek a kutatás célját tekintve nagyméretű, összehangolt, rendszeres és költséges munkálatokat:a tárnák kiürítését, megerősítését és elsődleges konzerválási munkálatokat igényelnek.
45 millió USD-t fektetünk be, hogy napvilágra hozzuk a történelmet
Régészet, védett övezetek
_0.jpg "Carpeni - védett övezet - római épület")
_0.jpg "Cătălina Monuleşti római járat - műemlék (2)")
_0.jpg "Paru Careni – római hidraulikus rendszer")
_0.jpg "Paru Careni – római hidraulikus rendszer")
Ipar
